Három határ túra (H)

Hármas határpont

A helyszínt, a három település közös határpontját választotta turisztikai találkozási pontként a Tegyünk Izsákért Egyesület, a Soltszentimre Ma Közéleti Egyesület és a Tegyük Fülöpszállásért Egyesület. Céljaik között szerepel egymás tevékenységének jobb megismerése, az egyesületi munkával kapcsolatos tapasztalatcsere, a közös pályázati lehetőségek kihasználása, az összekapcsolódó turisztikai útvonalak és közös programok kialakítása valamint összehangolt tevékenység a természeti értékek védelme érdekében. Mindezt a Kiskunsági Nemzeti Parkkal és a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesülettel való együttműködéssel, egymás kölcsönös segítésével teszik.

Együttműködésük jelképévé a három település hármas határpontján virágzó, védett növényünket a homoki nőszirmot választották.

Köszönet a tulajdonosoknak, hogy segítséget nyújtanak ahhoz, hogy ezt a parányi természeti gyöngyszemet közösen meg tudjuk védeni.

A hármas határpont védett értékei

A terület a Bikatorok buckavonulatának nyugati oldalán helyezkedik el, mely kis maradványa a hajdan kiterjedt nyílt homokpusztagyepeknek. A korábbi századokban betyár lakta vidék fontos marhahajtó útvonal volt, aminek következtében a gyepek felszakadoztak és megindult a futóhomok. Ez az aprócska, természetes állapotban megmaradt rész ( 2 hektár) jelentős természeti értéket rejt. A terület egy része Natura 2000 terület, ahol a pannon homoki gyep (6260) a jelölő élőhely, és a homoki nőszirom a jelölő faj. Napjainkban e területek, és fajok megmaradására a legnagyobb veszélyt a meggondolatlan offroad tevékenység jelenti.

Homoki nőszirom - Iris humilis subsp. arenaria

Kistermetű, alig arasznyira növő növény egy-két sárga virágot hoz. Három belső lepellevele összeborul, a három külső "szakállas" Keskeny kardszerű levelei jellegzetesek. A gyöktörzse vékony indákat fejleszt és így sarjtelepek alakulhatnak ki.

Méret: 10-20 cm

Virágzás: április – május

A Kolon-tó körüli 500 tőből álló állomány háromnegyede ezen ez élőhelyen található. A Duna-Tisza közén helyenként tömeges, így csak a kisebb sziget állományok - amilyen ez is - veszélyeztetettek.

Védett faj.

Homoki gyík - Podarcis taurica

A Balkán-félsziget középső és déli részén, illetve egyes görög szigeteken fordul elő. A magyarországi populációk elszigetelődtek a fő elterjedési területtől. Hazánkban szigetszerűen az Alföld homokpusztagyepein fordul elő.

Mérete: 16 - 18 cm.

Hátának alapszíne sárgás- vagy szürkésbarna, gerince mentén összefüggő zöld sáv húzódik. A hímek hasa nászidőszakban narancssárga lesz, míg a nőstényeké tompa fehér.

Melegigényes, ezért kizárólag napos órákban találkozhatunk vele.

Táplálékát rovarok és pókok képezik.

A téli hibernációból március elején-közepén jön elő, a párzás áprilisban kezdődik. A nőstények 2 - 6 tojást raknak fűcsomók, zsombékok alá. A rendkívül apró termetű fiatalok július végétől kelnek, és október végéig aktívak. Október közepétől április közepéig száraz, fagymentes helyen, a talajba beásva telel.

Védett faj.

Hangyalesők - Myrmeleontidae

Nagytermetű rovarok, alakjuk a szitakötőkére emlékeztet, de csápjuk hosszabb és bunkós. Szárnyaikat nyugalmi helyzetben potrohuk mellé fektetik. Az imágók többnyire alkonyatkor és éjszaka aktív ragadozók. A szitakötőknél sokkal lassabban, csapongva, repülve vadásznak a növényzetben megbúvó apró rovarokra. Rágó szájszervük van.

Egyes fajok lárvái a homokos talajban fogótölcsért ásnak. Az ebbe betévedő hangya (vagy más, kisebb ízeltlábú) nem tud kikapaszkodni, mert a lárva a tölcsér aljáról homokszemekkel bombázza, és ettől a lába alól is kigurul a laza homok, hogy a hangyával együtt a tölcsér aljára omoljon, ahol a hangyaleső várja. A tölcsér aljára lesodródó hangyát gyorsan ható méreggel bénítja meg, majd kiszívja nedveit. Más fajok lárvái nem készítenek fogótölcsért, csak rejtőznek a homokban. Megint mások korhadékban, fák repedéseiben élnek és vadásznak.

Öves homokfutrinka - Cicindela hybrida

12-15 mm hosszú, réz- vagy bronzszínű, néha zöldes, fején és előhátán kék mintázat, szárnyfedőin 3-3 fehéres, harántfolt látható; a vállon lévő folt telefonkagylóra emlékeztet. Jellemzőjük még a fej egész oldalát elfoglaló hatalmas szem, a hosszú lábak és csápok, valamint a sarlószerűen hajlott, hegyes fogakkal felfegyverzett rágók. Rovarokkal táplálkoznak.

Leginkább a forró napsütésben tevékenykednek.

Az Alföldön és környező dombvidéken fordul elő; jellemző élőhelyei az alföldi homokbuckások.

Védett faj.

 

A tábla helye: 46.782934, 19.292760