Kolon-tavi Madárvárta

A Bikatorok meredek homokbuckái és a Kolon-tó közé ékelődve áll egy 1920-as években épült ház, az egykori Angyal-tanya, amely 1999-ben a Kiskunsági Nemzeti Park birtokába került. Felújítás után a Kolon-tavi madártani kutatások központjává vált, és bekapcsolódott az ország több pontján működő Actio Hungarica- „gyűrűzőtáborok” hálózatába. A Madárvárta tevékenységének két legfontosabb iránya a természetvédelmi célú kutatások és a környezeti nevelés.

Előbbiek közül a vonuláskutatási program minden év július 10-én veszi kezdetét, és november-decemberig, a fagyok állandósulásáig tart. A hosszú távú munka eredményeképpen információt lehet nyerni a madárállományok változásairól, élőhely-használatáról és a vonulási-kóborlási szokásokról. A vonuláskutatás mellett hosszú évek óta folynak tavaszi költésbiológiai vizsgálatok is. A Kolon-tavi Madárvártán 1999 és 2015 között 146 madárfaj 322.121 egyedére került jelölőgyűrű, és 60.599 visszafogást regisztráltunk.

A Madárvárta több nemzetközi és országos fajvédelmi programban is részt vesz. A fehér gólya gyűrűzési program Magyarországon – szervezett formában – 2004-ben kezdődött meg, melyhez a Kolon-tavi Madárvárta is csatlakozott. A fehér gólya fiókák jelölése fészekben történik. A gyűrűzés során alkalom nyílik a térség (Izsák, Orgovány, Soltszentimre, Páhi és Fülöpszállás) gólyafészkeinek állapotfelmérésére, valamint a fészkek veszélyes anyagoktól való megtisztítására is. A fehér gólya gyűrűzése kiváló lehetőség a települések lakóival való kapcsolatteremtésre és a gyerekek természeti nevelésére is.

Az Európában kedvezőtlen helyzetű, csökkenő állományú lappantyú hazánkban még majdnem mindenütt rendszeres fészkelő. Ez a különös, éjszakai életmódú madár a kiskunsági borókás-nyárasok, illetve az egykori homokbuckák helyére telepített fekete fenyvesek lakója. A Kolon-tavi Madárvárta 2008-ban egy országos programot indított azzal a céllal, hogy képet kaphassunk a hazai lappantyúk mozgásáról és vonulási útvonalairól. Ehhez a programhoz az Actio Hungarica hálózathoz tartozó madárgyűrűző állomások közül öt másik is csatlakozott.

A Kolon-tavi Madárvárta címerében szereplő fülemülesitke a nádiposzáták családjába tartozik, közülük az egyetlen, amely a telet – kevés kivétellel – Európában tölti. Középtávon veszélyeztetett faj, mert élettere mind a költő-, mind a telelőterületeken beszűkülőben van.

Mivel a Kolon-tavon fészkel a fülemülesitke második legnagyobb hazai állománya, a Madárvárta munkájában központi helyen áll a fülemülesitke költésének, vonulásának és telelésének további vizsgálata.

A Madárvárta szakemberei 2002 óta minden évben szerveznek külföldi expedíciókat a fülemülesitke telelőhelyeinek és vonulási útvonalainak még pontosabb feltárására. A madarakat eddig összesen 26 több hetes út alkalmával jelölték a Madárvárta dolgozói, nagyszámú önkéntes segítségével Horvátországban, Olaszországban, Görögországban, Albániában és Bulgáriában.