Monitoring

[miki]

És egy őszi árpában lévő fészekcsésze, miután a tojásmaradványokat összegyűjtöttem belőle. Jól látszik, hogy végtelenül egyszerű fészekről van szó. Lényegében a fészek a kotlás ideje alatt alakul ki, ahogy a madár közel egy hónapon át egy helyben ül a csupasz földre rakott tojásokon, szó szerint menet közben üli ki a fészket. A fészekanyag is csak olyan helyen jellemző, ahol valamiféle mozdítható anyag van a közelben, amit ültében és véleményem szerint leginkább unalmában maga alá pakolgat. Jelen esetben a tavalyi kukoricaszárak maradványaival „bélelte” fészkét.
A másik képen a megtalálás körülményeiről árulkodó jelekre láthatunk egy példát, ami olykor nagyon sokat segít egy-egy eset pontos leírásában és a tanulságok levonásában. Egy ilyen kiégett folt például igen árulkodó. Megállapítható, hogy amikor a madár 1-2 méterrel a traktor előtt felugrott, a gépkezelő hirtelen megállt, de a traktor kardámja által hajtott műtrágyaszóró nem állt le, hanem egy helyben állva szórt tovább, komoly túladagolást okozva néhány négyzetméter árpának.
A művelési nyomból, azaz a művelést végző traktor kerekének nyomából meg az látszik, hogy szinte épp a fészeknek ment a gép, a nyomtól 1 m-re van a fészekcsésze, épp ahová a piros nyíl mutat. Nagy kár, hogy ezeket a virtuális nyilakat nem ismerik a gépkezelők!

[miki]

Egy pénteki születéstörténet: pár napja tettem fel egy képet lucernában gyalogló kakasokról, pipacsmezővel a háttérben. A pipacsos domb természetesen Sándor halma, de ez a pipacsmező ma már nincs meg…
A tavaszi esőzések miatt a területek jelentős részét nem tudták megművelni, így június második felében az extrém hátas részek, azaz halmok, dombok tárcsázásához fogtak, mert valamit valahova mégiscsak vetni kell. Igaz, hogy az eső esik és lassan aratni is késő lesz, de vetni kell. Nem meglepő, hogy idén a pótköltésbe kezdett túzokok egy része is a hátas területeken költött le, hiszen a mélyebb részeken víz áll. A túzok pedig okos állat.
A tárcsázást a pénteki esőzések miatt félbe kellett hagyni, de addig is két túzokfészek került elő, azaz vált veszélyeztetetté, épp kelő fiókával az egyikben. A fiókához minden esetben visszatér a felriasztott tyúk, hiszen rengeteg ideje és energiája fekszik egy öklömnyi csibében. Ilyen esetben azon van a hangsúly, hogy kellő nagyságú védőzóna marad-e a fészek körül, illetve van-e a közelben a fiókák felnevelésére alkalmas, 3 centis lábakkal megközelíthető élőhely?
Jelen esetben több kérdés is nyitott, hiszen a megmaradt védőzóna legfeljebb 100-120 m², ami nem elegendő a csibe felneveléséhez. A legközelebbi védett és táplálékban gazdag élőhely, a kép bal alsó részén lévő lucernatábla lenne, ami legalább 20-30 méterre van. Egy tárcsázott és felázott talajon egy erőltetett menetben ezt talán még meg lehet tenni, de a lucernát pár hét múlva kaszálni fogják, tehát nem biztos, hogy érdemes.
Az egyetlen megnyugtató megoldás egy kellően nagy védőzóna meghagyása lett volna, de az ésszerű művelés és fenntartható tájhasználat mellett, ennek megértetése a legnehezebb feladat…

[Lívia]

És most mi lett ezzel a fészekkel? Elhagyta a tojó?

[Ákos472]

Természeteesen nem, kelőfélben lévő vagy már kikelt vagy éppen kikelés előtt álló fészket már nem hagy el. A probléma innen kezdve már a predáció. Ha a védőzóna kicsi vagy csak valamiért a tojó nem érzi biztonságosnak akkor elindul a csibékkel, és ha nagy nyílt területen (ami jelen esetben feltárcsázott, saras ) kell átvezetnie a csibéket akkor nagy a valószínűsege, hogy valaki megeszi azokat
Ráadásul júniusban már a ragadozók száma is magas, kirepültek a dolmányosok, etetnek a fehérgólyák és a feltárcsázott, kaszált területeket ilyenkor 100-asával lepik el a sárgslábú sirályok.

[miki]

Kicsit lassabb voltam, de a lényeg ugyanaz!

Egy fiókás fészket, azaz tekintve, hogy a túzok fészekhagyó; egy fiókát már nem hagy el a tojó. Ezt csak akkor teszi meg, ha a fióka elpusztul, vagy a fészek környékén állandó zavarás van, ami azért nem jellemző. A jó kis esőzések miatt egyelőre a tárcsázott terület további művelésétől sem kell tartani. Kelés után az első néhány napot a fészek közelében töltik, majd egyre eltávolodnak attól. Hogy milyen messzire mennek, az függ attól, hogy mennyi táplálék van a fészek körül, mennyire erős a fióka, illetve mennyire zavart a környék. Kicsi védőzónában a zavarás mindig nagyobb, hiszen azt a ragadozók is gyakrabban fésülik át, nehezebb elrejteni a fiókát, és az öreg madár is könnyen észrevehető.
A megtalálás másnapján ellenőriztem a fészket, akkor még a másik tojás nem kelt ki. Ekkor a tyúk a védőzóna széléből repült fel, 8-10 méterre a fészektől, feltehetően épp kajált. Az esők után megint odamegyek, azt biztosan látni fogom, ha még a védőzónában vannak. Egy idő után már nem tudjuk követni őket, csak remélhetjük, hogy biztonságosabb helyre jutottak és sikeresen veszik az újabb akadályokat is…

[miki]

„Jóllakott dögök a medvebőrön…”
Ez a mintegy ezer sárgalábú sirály a Nagyréten pihent június 10-én. Ez normális jelenség, különösen ilyen jó vizek idején.
Nem ennyire természetes jelenség, hogy a Bugyi külterületen lévő kavicsbánya-tavakon kialakult több százas danka- és szerecsensirály telepen költő madarak állandó jelenléte durván megváltoztatta a túzokos élőhelyek képét az elmúlt két évben. Költési időben szinte állandó a jövés-menés, a madarak ugyanis zömmel gyep- és szántóterületeken táplálkoznak.
Túzok élőhelyen kavicsbánya, kavicsbányán sirálytelep, sirályok a megmaradt túzok-élőhelyeken…

[miki]

A fióka mellet lévő tojás nem kelt ki, és mint az várható volt, a tyúk és fiókája ma már nem volt a védőzónában.
Látkép Sándor halma tetejéről: több száz hektár túzok-élőhely ugar, lucerna és gyep formájában. A dombtető néhány tíz hektárnyi tárcsázott területét és a háttérben lévő kavicsbányát leszámítva háborítatlan élőhely, tízes nagyságrendű tyúk költőhelye. Július 1-ig ebben érdemi változás nem is lesz, sőt, idén a „kék arany”-nak köszönhetően feltehetően jóval tovább húzódik a kíméleti időszak…

[miki]

Túzokoknál kevésbé ismert jelenség, de több madárfajhoz hasonlóan náluk is kedvelt tevékenység a porfürdő. Kiváltképp igaz ez a nyári kánikulában, amikor a talaj szerkezete alkalmassá válik az elsődlegesen egészségügyi célokat szolgáló élvezethez. Nem túl forgalmas földutakon, szántók szélén kisebb csoportokban, gyakran fiókákkal együtt fürdenek. Ezen a kiskunlacházi túzokos területen egy csatorna gátjának füves útján lévő vakondtúrás kínált kihagyhatatlan lehetőséget néhány tyúk számára…

[miki]

Vogelfang und Vogelberingung.

Egy nem várt esemény „okozott fokozott zűrzavart” tegnap délelőtt.
Összességében túzokot fogni nem túl egyszerű feladat, legalábbis öreg túzokot biztosan nem az. Vannak különféle módszerek, amit egy tervezett befogás során mind végig kell gondolni és végül a kitűzött cél eléréséhez legalkalmasabbnak ítélt módon lehet próbálkozni. És vannak az előzetes cél nélküli véletlenek.
Egy lucernatábla kaszálását ellenőriztem, amikor a táblával határos kukoricában felugrott egy madár. A túzokok a nyári forróságban rendszeresen pihennek magasabb kultúrák (pl. napraforgó, kukorica), nádszegélyek, vagy éppen bálák stb. árnyékában, gyakran a fiókákat is ilyen helyeken vezetgetik.
Jelen esetben a lényeg, hogy a felugró madár a kukoricaszárak miatt nem tudott a levegőbe emelkedni, hanem azokat csapkodva rendre visszaesett a sorok közé, sérült madár benyomását keltve. Egy 50 méteres hajsza után sikerült is megfogni és megvizsgálni. Az öreg tojó kissé gyenge kondícióban volt, de egy a nyakán lévő és már gyógyuló hámsérülést leszámítva egészségesnek tűnt, bár láthatóan (és érthetően) nagyon stresszes állapotban volt.
Tekintve a befogás szokatlan körülményeit és a madár gyenge kondícióját, illetve hogy fiókák jelenlétét sem lehetett egyértelműen kizárni a lehető leggyorsabb elengedés mellett döntöttem. A műholdas nyomkövetés lehetőségét és egyéb speciális jelülést is éppen emiatt vetettük el. A madarat meggyűrűztük, remélve hogy hallunk még felőle, legyen ez az értékes információ jó, vagy éppen rossz hír.
Korábban a KMNPI területén már volt egy hasonló eset, akkor egyszerre három kakas gabalyodott sűrű lucernába. Úgy tűnik, hogy ezek a Boeing-ek szabad légtér, vagy megfelelő kifutópálya nélkül nem nagyon tudnak felszállni…

[Miska]

Szia!

Egy élmény lehetett öreg madarat ilyen közelról vizsgálni!
Nem mutatott vedlést amúgy?

Üdv

[Faragó Ádám]

Miki! És nem csípett?

[miki]

Nem jobban, mint egy kék vércse.
Amennyire sikerült megnéznem nem vedlett, de természetesen az evezők több generációba tartoztak. Nagyon nem volt idő és mód átnézni és leírni a tollak állapotát, sajnos egyedül voltam. Amúgy egy döglött madáron is jó ideig eltart, amíg mindent végignézünk.
A talált tollak és megfigyelt madarak alapján az a megérzésem, hogy a nem költő madarak és az öreg kakasok korábban kezdik a vedlést, mint a fiókát nevelő tyúkok.
Erre a következő, tényekkel alá nem támasztott magyarázatot gondoltam ki:
Nagy energiaszükségletű tevékenység alatt (pl. dürgés, kotlás, vonulás, telelés) nem érdemes a nagy tollak cseréjével foglalkozni, ésszerű egyenletesen elosztani a tartalékokat.
A fiatal madaraknál egyértelmű a dolog, felesleges lenne bármire is várni, egyéb dolguk sincs. Olyanok, mint nálunk a tinédzserek a májkrémes zsemléikkel. A dürgés végeztével az öreg kakasok is minden energiájukat a vedlésbe fektethetik. A humán analógia talán itt is egyértelmű, elég csak esténként benézni a Nefelejcsbe. Egy költő tyúknál ez elhúzódik, csak a kotlás után kezdődhet, amikor a fiókák már kicsit nagyobbak és a tyúk végre magára is gondolhat. Ennek megcáfolására hozták létre a ’Fitt Mama’ magazint, mindenesetre tény, hogy ebben az egy esetben indokolt lehet a „Ladies First” sérülése.
A nem költő madarak kisebb-nagyobb csapatokba verődnek és egy nyugodt területen vedlenek. A vedlőhelynek zavartalannak és táplálékban gazdagnak kell lennie. Ha a dürgőhely közelében nincs ilyen terület, akkor el kell menni oda, ahol adott ez a két tényező. Spanyolországban több száz kilométerre mennek el a kakasok a dürgés után, egy-egy bevált vedlőhelyre, de hasonló, bár kisebb léptékű elmozdulás nálunk is megfigyelhető. Ha megvan az ideális helyszín, a vedlés alatt már nagyon keveset mozognak, és az ilyen területeken szinte „térdig lehet a tollban járni.”