Szerelem rétisas módra
Bármilyen meglepőnek tűnhet, de a februári zord, hol esős, hol havas időjárás ellenére az év e korai szakasza némely fajnál bizony-bizony már az udvarlás ideje, így van ez rétisaséknál is. Ám, ne egy romantikus Valentin-napi vacsorát képzeljünk el a természetben, hanem komoly fészkelőhely választási folyamatot, precíz fészekanyag válogatással és nem utolsó sorban látványos nászrepüléssel.
Európa, és így hazánk legnagyobb méretű ragadozómadara a rétisas, leginkább nagyobb folyóink ártéri galériaerdeiben költ, de a Kolon-tó környékén is él két pár. A rétisasok nem vonulnak el délebbre a téli időszakban, végig itt maradnak fészkelőterületük környékén, illetve a Dunára és más vizes élőhelyekre járnak táplálékot keresni. Gyakran lehet őket látni a Nagy-vízen is, érdemes távcsővel végig pásztázni a szigeteken és a nádasban álló fákat. Táplálékuk főleg halakból, vízimadarakból és kisemlősökből áll, de gyakran fogyasztanak dögöt, sőt a mocsári teknősbékát sem vetik meg. A rétisasok egy életre választanak párt, fészküket közösen építik ágakból, gallyakból, melyet sással, fűfélékkel bélelnek. Ugyanazt a fészket akár évtizedekig is használják, tatarozzák, így annak magassága és átmérője az évek során elérheti a 2,5-3 métert. Ezért is kell a fészkelő párnak gondosan kiválasztani a megfelelő fát, melynek az olykor több száz kilogrammos fészek súlyát is el kell bírnia. A fészek helyét is úgy választják meg, hogy legyen megfelelő méretű berepülő folyosó, hiszen e madarak szárnyfesztávolsága a 220-230 cm-t is eléri. Nászidőszakuk télen kezdődik, gyakran már decemberben lehet látni őket, ahogy fészküket tatarozzák. Ilyenkor érdekes jeleneteket lehet megfigyelni, például, amikor a hím hoz egy ágat, melyet szépen elrendezget a fészekben, majd a tojó fogja és kidobja ezt az ágat a fészekből, mert szerinte nem jó fészek alapanyag. Januárban látható nászrepülésük, ilyenkor nagy magasságokba felszállnak, majd egymáshoz nagyon közel, szinkronban repülnek, sokszor a karmaikat is összekapcsolják, közben erőteljes, csaholásszerű „kli kli kli kli” hangjukat hallatják. Február közepére, végére már az első tojást is lerakja a tojó, aki általában 1-3, sárgásfehér, 6-8 cm-es tojást rak, melyeken a tojó és a hím felváltva kotlik. A tojásokból körülbelül 40 nap alatt kelnek ki a fiókák, akik 5-6 hetesen már maguktól táplálkoznak és 10-12 hetesen lesznek röpképesek. A fészket általában júliusban hagyják el, egy darabig még a szülők közelében tartózkodnak, hátha nekik is jut még egy-két finom falat, de a szülők - sokszor igen agresszívan - tudtukra adják, hogy itt már nincs keresnivalójuk, így elindulnak kóborló útjukra. A fiatal sasok 4-5 éves korukra érik el az ivarérettséget.
Az emberi hatásoknak köszönhetően sajnos egyre kevesebb terület alkalmas élőhelynek számukra. A vizes élőhelyek csökkenésével megszűnik táplálkozóterületük, a nagyméretű fák kivágásával pedig egyre kevesebb fészkelőfát találnak. Fészkelés idején a rétisasok rendkívül érzékenyek a zavarásra, a költés meghiúsulása esetén pedig nem kezdenek pótköltésbe, így újbóli költésre csak következő évben lesz lehetőségük. Az 1970-es évek végére nagyon lecsökkent állományuk, alig néhány pár költött hazánkban. Az 1990-es évektől kezdődő célzott természetvédelmi tevékenységeknek köszönhetően ma már több mint 300 pár költ Magyarországon.
Mi magunk is részesei lehetünk a rétisasok sokszor drámákkal teli szerelmi életének, ugyanis az interneten több bekamerázott fészek élete is nyomon követhető.
A rétisas fokozottan védett madarunk, természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft.